Szamárfül Könyvklub

Könyvek, beszélgetések és gondolatok, amelyek tovább maradnak velünk

A Szamárfül Könyvklub valójában egy hiányból született. Hiányzott a városból, ahol élek, egy könyvklub. Egy hely, ahol nem „kötelező” olvasmányokról vagy irodalmi elemzésekről beszélgetünk, hanem arról, amit egy történet bennünk elmozdít.

Aztán egyszer csak – számomra is kissé váratlanul – kinőtt belőlem a gondolat, csinálok én. Akkor még nem volt meg a forma, nem volt meg a tér, nem volt meg a hogyan. Csak egy halvány körvonal és egy hangulat arról, hogy milyen jó lenne együtt ülni emberekkel, akik szeretnek olvasni és megállni egy-egy mondatnál.

Talán ezért kapta ezt a könnyed, játékos nevet is: Szamárfül. Nem állt mögötte nagy vízió vagy hosszú stratégia. Csak valami ismerős és otthonos. Egy apró jel egy könyv lapjain, ahol megálltunk egy pillanatra, mert valami fontosat találtunk. Talán különös is, mert valójában ezt a szót ebben a kontextusban leginkább mi, magyarok értjük. De éppen ezért szerethető,  nincs benne semmi nagyszabású, csak kíváncsiság és szeretet a történetek iránt.

A Szamárfül azóta is ezt keresi. Nem elsősorban azt, hogy miről szól egy könyv, hanem azt, hogy mit mond nekünk. Mit tükröz vissza, mit kérdez meg, mit hagy bennünk még napokkal később is. Mert néha egy történet nem az utolsó oldalon ér véget – ott kezd igazán dolgozni bennünk.

630732355_122231527418122490_8485285829537065336_n
Cover for Szamárfül Könyvklub & Élménytér
Page likes: 139

Szamárfül Könyvklub & Élménytér

(opens in a new tab)

Helló Könyvbarát!
Ez itt a Szamárfül Könyvklub, amit azért indítottam, mert hiányoltam egy jó kis könyves közösséget a városban, ahol élek. Szoktam szervezni baráti, közvetlen hangulatú találkozókat is, ahol személyesen is cseveghetünk a könyvekről.

Egyetértesz? Én igen.Azt is tudom mondani, hogy aki olvas, az tehetségesebb lesz, mint aki nem olvas. Egyáltalán nem biztos, hogy okosabb lesz, műveltebb is lesz persze, úgy oldalágon, mert megismer valamit, amit eddig nem ismert. De hogy tehetségesebb lesz, tágul a látóköre, többet ért a világból, az holtbiztos. Ami pedig nem árt. Lehet, hogy nem kell annyira érteni a világot, tényleg. Egyáltalán nem gondolom, hogy ez kötelező. De aki vágyik rá, az csak olvasson. Egyszerűsítve azt tudom mondani, hogy ha egy óvodában felolvas az ember az Üveghegyről szóló mesét, akkor – és van 24 megátalkodott gyerek a az óvodai csoportban, aki meghallgatja –, akkor 24-féle Üveghegy van keletkezve. Az egyiknek a fejében zöld lesz, a másiknak a fejében átlátszó, a harmadiknak a fejében hegyes, a negyediknek a fejében tompa, és így tovább. Míg ha ez a 24 gyerek elmegy a moziba, és megnézi a Walt Disney Üveghegy filmjét, akkor egy állati imponáló Üveghegy lesz, egyféle. És 24-szer születik meg ugyanez az Üveghegy. Ez szerintem kevesebbet ér, mint a 24 különböző, de lehet, hogy ebben tévedek. Mindenesetre aki szereti, ha szuverén, független létezőként van jelen a világban, akkor az olvasson. Mácsai Pál ...
View on Facebook (opens in a new tab)
#filózónaSzingapúr fizet napi 15 perc olvasásért, jött a hír. Aztán persze rákerestem, mi a fene is ez pontosan! Szóval...Szingapúr állami könyvtári szervezete ötéves programot indított az olvasás ösztönzésére. A vállalás egyszerű, naponta legalább 15 perc olvasás, amit rögzíteni lehet, virtuális érmék járnak érte, amelyek később pénzre válthatók. Nem nagy összegről van szó, ötven napnyi olvasásért mindössze egy szingapúri dollárt lehet kapni. Világos, hogy ez nem fizetség. Ennyi pénzért senki sem olvas ötven napon keresztül.Akkor miért működhet mégis? Jön a jogos kérdés. Hát azért, kérem szépen, mert a program ugyanazokat a pszichológiai eszközöket használja, amelyekkel a telefonos alkalmazások is újra és újra visszacsábítanak bennünket.Azaz, 15 perc könnyen teljesíthető cél. Nem rettent el, nem kíván nagy elköteleződést, viszont a virtuális érme egy azonnali visszajelzés. A napi teljesítésekből sorozat lesz, a dokumentálás, gyűjtés pedig láthatóvá teszi a haladást. Ha már húsz napja olvasunk, nem szívesen hagyjuk ki a huszonegyediket.Azt mondják a hozzáértők, hogy így működünk.Pont, jutalom, folyamatosság, egy következő elérhető cél. És egy újabb kérdés bennem. Ennyi kellene? Tényleg ennyi az ember? Egy virtuális érme, egy jelvény, egy megszakítani nem kívánt sorozat, és máris rávehető valamire?És ha az olvasásra rá lehet venni, mi minden másra lehet, lehetne még?Ugyanezek az eszközök ösztönözhetnek több mozgásra, tanulásra, takarékoskodásra, egészséges(nek hitt) táplálkozásra. De rávehetnek arra is, hogy tovább görgessünk, többet vásároljunk, újra megnyissunk egy alkalmazást, vagy még több időt töltsünk egy olyan felületen, amelynek éppen a figyelmünk jelenti az üzletet.A módszer önmagában se nem jó, se nem rossz. A kérdés inkább az, hogy ki jelöli ki a célt, mire akar rávenni bennünket, és kinek áll érdekében, hogy megváltozzon a viselkedésünk.A szingapúri program esetében szimpatikus a cél. A telefon helyett könyv, szétszórt figyelem helyett elmélyülés. Mégis van benne valami nyugtalanító. Lassan már ahhoz is pontokra és jutalmakra van szükségünk, hogy negyedórára leüljünk egy könyv mellé?Persze lehet, hogy mindegy, mi vesz rá arra, hogy elkezdjük. A külső jutalom elvezethet a könyvig, rávehet, hogy kinyissuk. Azt viszont már nem tudja elérni, hogy érdekeljen a következő mondat, hogy magával vigyen egy történet, vagy hogy ne akarjuk abbahagyni a tizenötödik perc végén. A pont legfeljebb elvezet az ajtóig, belépni már nekünk kell.Én nem tudom. Csak spekulálok.- Andrea ...
View on Facebook (opens in a new tab)
#könyvajánlóFredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb és Életed üzleteKét kisregény, két különböző történet, mélyen mégis összetartoznak.Backman nem egyszerűen rövid történeteket ír, hanem erkölcsi és érzelmi kérdéseket sűrít képpé. Lenyűgöző, hogy ehhez elég neki körülbelül nyolcvan oldal. Nincs mellékszál, nincs kitérő, mégsem éreztem kevésnek.Demencia. Önfeláldozás. Sokan írtak már ezekről. Na de nyolcvan oldalon? Így? Ilyen különleges megközelítéssel?Hasonlót sem olvastam még.Nagyon ajánlom!- Andrea ...
View on Facebook (opens in a new tab)
Bocsánat, mondtál valamit? 😃 ...
View on Facebook (opens in a new tab)
#könyvklubA pénteki Szamárfül Könyvklubban a zarándokút volt a fókuszban. A könyv története mellé személyes élmény és saját tapasztalat is került, így a szöveg kilépett a lapok közül, és valóságossá vált. Egészen más így beszélgetni.Szokták mondani, hogy az út végére nem ugyanaz az ember érkezik meg, aki elindult. De vajon igaz ez?Szerintem nem feltétlenül. Legalábbis nem úgy, ahogyan a zarándokutakat romantizálni szoktuk. Talán nem lesz más ember az, aki végigjárja az utat, csak többet tud meg arról, aki mindig is volt, ami esetleg addig takarásban maradt.Kicsi kör volt. Jó kör volt. Szeretemkör volt. 📖🥾- Andrea ...
View on Facebook (opens in a new tab)

15 perc olvasás

Szingapúr fizet napi 15 perc olvasásért, jött a hír. Aztán persze rákerestem, mi a fene is ez pontosan! Szóval… Szingapúr állami könyvtári szervezete ötéves programot

Tovább olvasom »