Néha zavarba jövök attól, amit én magam írtam. Mindig.
Amikor később újra elolvasom, jön egy furcsa érzés. Egy kis idegenség (ezt tényleg én írtam?). Kiszolgáltatottság (ennyire látszódom?). Néha egy finom szégyenérzet (túl sok voltam…túl őszinte). Honnan jön? Próbáltam megfejteni.
Amit érzek, az valójában találkozás. Találkozás azzal, aki voltam, és ez mindig zavarba ejtő. Mert amikor írok, nem csak gondolatokat rögzítek, hanem állapotot is, egy belső igazságot egy adott pillanatról, és amikor visszaolvasom, már nem ugyanabból az állapotból nézem.
De van egy másik olvasata is. Ez a furcsa érzés talán annak a jele, hogy mozgásban vagyok. Mert ha teljesen komfortos lenne visszaolvasni, az azt jelentené, hogy nem történt elmozdulás. Azt hiszem.
Nem minden gondolatom fér el bennem ugyanúgy másnap. Nem csoda, ha ez néha sok.